Petőfi

http://www30.zippyshare.com/v/72246515/file.html

A királyné halála

Győztes hadjáratomból visszatérvén az a hír fogadott, hogy az én kedves királyném, Gertrudis, meghalt. Olyannyira meghökkentem a jött hír hallatán, hogy majd leestem lovamról. Kérdeztem a követtől, ki tette, de nem tudta megmondani nekem.

Mire hazaérkeztem vegyes érzelmek voltak bennem. Szomorú és dühös is voltam. Szomorúságomat feleségem halála okozta. Dühömet pedig az, hogy még mindig nem tudták megmondani ki felelős drága királyném haláláért. Továbbá az is dühített, hogy egy olyan hírre kellett visszaérkeznem egy jól sikerült hadjáratból, hogy fellázadt az udvar. Hát ez jár a fáradozásaimért? Ezt érdemlem?

Faggatni kezdtem  embereket, de senki sem tudta pontosan ki ölte meg a királynét, viszont mindenki vádolta őt. Helyettesem, a bánom, Bánk, felvállalta a gyilkosságot. Először nem akartam hinni sem neki, sem füleimnek, hogy a helyettesem tette, akiben megbíztam. Elmondta, mennyi gazság érte személyét, hogy Gertrudis segítségével öccse Ottó megszégyenítette Melindát, Bánk feleségét. Továbbá alátámasztotta a többiek vádját, miszerint a feleségem sok magyartól elvett birtokot és merániai emberei kezére játszotta azokat. Azt állította nem látott más kiutat, mintsem a királyné halálát.

Nagyon feldúlt a dolog. Kihívtam Bánk bánt egy párbajra, amit ő azzal hárított, hogy ő nem fog a királyával párbajozni, inkább öljem meg. Solom mester kívánta megvívni hát helyettem a párbajt.

Myska bán megkönnyebbülésemre nemsokára tisztázza a királynőt Melinda elcsábításával kapcsolatban. Hát akkor mégsem ő a hibás. Bánk bánt viszont megviselte a hír és összeomlott. A végső döfést pedig Tiborc jobbágy híre adta Melinda haláláról, akit Ottó emberei öltek meg.

Azt akartam, hogy megbűnhődjön Bánk bán és ezért tömlöcbe akartam vitetni, viszont Solom, azt mondta, hogy az igazi büntetés az,  ha életben hagyom. Végül beláttam, hogy igaza van és futni hagytam.

Bánk bán, 1213.okt.3.

videó

Enyém:
https://www.youtube.com/watch?v=8Y6N_H5x2DY
Zsófi:
https://www.youtube.com/watch?v=H2l6uKMQVDY

Szabad akarat és a sors

Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...

De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.
(Feldmár András)

Igaza van Feldmár Andrásnak. Nem csak a szabad akaratunk, hanem a véletlen (sok más dolog összhatása) is befolyásolta, befolyásolja és továbbá is befolyásolni fogja életünket. Hisz az ember csak egy parányi része az univerzumnak. Hiába is próbálunk sok mindent megérteni, sosem fogjuk átlátni a történések minden szálát. 
Hiába is akarunk nagy dolgokat tenni életünkben, erőnk csak kis területre korlátozódik. Sosem fogunk oly hatalmas erővel rendelkezni, hogy valami nagy dolgot tegyünk a világmindenségben, legyen az akár annak hasznára, akár kárára, inkább az utóbbi a valószínű. A saját életünket legfőképp a döntéseink viszik a végzet irányába. Ott van a szerencse, balszerencse, más emberek szabadsága az életünkbe való beavatkozásra, viszont ez csak kis eséllyel dönti el mi lesz velünk, belőlünk. Tehát minél minél céltudatosabban is építi a jövőjét valaki, annál valószínűbb, hogy sikerülni is fog neki beteljesíteni álmait.  Ne felejtsünk el másokkal is törődni, segíteni mások sorsát, mert ez kölcsönös segítségnyújtás. Nemcsak, hogy jó érzéssel tölt el, de még akár később ő is segíthet rajtunk.

Sport

      A mozgás nélkülözhetetlen az ember életében. Minden nap mozgunk, elmegyünk a munkánkba, az iskolába vagy éppen bevásárolunk az elkövetkezendő napokra. Ezek ugye a kötelező vagy szükségszerű tevékenységeink. Viszont teljesen más ha az ember egy sportot űz. Ha valaki belekezd a sportolásba - itt nem épp a sakkra gondolok, bár biztos az is megterhelő lehet agyilag -, akkor az ember nem keveset tesz az egészsége megőrzéséért. Úgy gondolom a sportolókat három csoportra lehet felosztani.

      Van aki csak hobbiként sportol, hogy valamivel kitöltse szabad perceit, kikapcsolódjon a napi gondjaiból vagy csak levezesse a stresszet. Az ilyen embereket gyakran nem is érdekli hogy milyen szintre fejlődnek fel. Csak csinálják a sportot, mert szeretik és úgy érzik, hogy a jó közérzetükhöz ez szükséges. Esetleg ráébrednek, hogy egészségük megőrzéséhez is szükséges, hogy bizonyos kondícióban maradjanak. Szerintem az ilyen emberek jobb eséllyel élnek sokáig. Nem véletlen a közmondás: "Ép testben ép lélek".
      Ennek szöges ellentétei az extrém sportolók. Náluk a mozgató rúgó az adrenalin. Nem számít milyen veszélyes helyen sportolnak, mennyire kockázatos is amit csinálnak vagy épp életüket kockáztatják-e vagy sem. Számukra ez a kihívás. Minél kilátástalanabb helyzetük annál inkább élvezik a pillanatnyi szituációt. Gondoljunk csak az extrém sízőkre, akik lavinákat indítanak maguk mögött és ezt próbálják túlélni több vagy kevesebb sikerrel. Úgy vélem az adrenalin okozta boldogság érzet, melyet az efféle sportok űzői éreznek vetekedik a droggal és akár függőséghez is vezethet. Bármennyi szörnyűséget is élnek át, minduntalan keresik az újabbakat.

      És végül vannak a hivatásos sportolók, akik életüket teszik fel egy sportra. Szerintem ők az igazi sportolók, akik kiérdemlik tiszteletünket. Napról-napra igyekeznek kitartóan és szorgalmasan edzeni, mindent megtenni a fejlődésük érdekében. Vannak akik nagy célokat tűznek ki és érnek el, viszont ez csak a jéghegy csúcsa. A többség SOHA nem jut a csúcsra, nem teljesülnek álmai. - Hogy országos,világ vagy olimpiai bajnokok legyenek. Hisz bármennyien is indulnak, első mindig csak egy lehet az adott sportban. De próbálkozás és hit nélkül eleve vesztesek vagyunk, mert aki el sem indul az célba sohasem érhet.
     

Példakép

      Példaképet nem kötelező, viszont célszerű választani magunknak. Én fontosnak tartom, hogy legyen példaképünk, akit úgy érzünk érdemes követni. Legyen az életvitele, sportteljesítménye vagy bölcsessége miatt. Nem kell fanatikusan rajongani érte, elég ha csak felnézünk rá és próbáljuk hasonlóan alakítani életünket. Hiszen sokkal könnyebb úgy célokat elérni, hogy tudjuk valaki előttünk már elérte azt, amire vágyunk. Persze ő sem lehet teljesen tökéletes, ő is csak ember. Egy példakép ezért sokszor nem is elég, hisz minél több irányba tekint az ember, annál több követendő emberi életet talál.
      Nagyon sokan szüleiket választják példaképüknek, mivel legtöbbször szinte megfogható dolgoknak tűnnek nekünk azok a dolgok, amiket ők elértek vagy átéltek. Így sokkal könnyebb számukra elérni vágyainkat és azonosulni azokkal. Hisz nem csak, hogy mi teszünk valamit a cél érdekében, de a példaképünket is magunk mellett tudhatjuk.
      Manapság fontos jó példaképet választani magunk számára, hogy ne tévedjünk rossz útra és tudjuk kiben, miben bízhatunk meg. Hisz van számtalan ember a TV-ben, rádióban, újságokban vagy csak a köztudatban, akikről nem tudunk sokat, viszont látjuk, hogy sikereket sikerre halmoznak, jól megy dolguk. Azonban később kiderül róluk hogy az egész csak illúzió, amelyet a média vagy bizonyos körök kreálnak. Így aztán azok akik követni próbálták őket, hatalmasat csalódnak.
      Viszont nagyon sokan nem választanak embert, aki példaképül szolgálna nekik, mivel úgy gondolják elegendőek csupán a célok és a vágy, azok eléréséhez. Őket saját lelki erejük és hitük hajtja céljaik eléréséhez. Minél nagyobb célt tűznek ki maguknak, annál inkább szeretnél bebizonyítani maguknak, hogy ők erre igenis képesek, vagy sok-sok munkával képessé válnak
      Bárhogy is nézzük, nekünk kell megtenni az utat céljaink eléréséhez. Bármennyire is rögös az út, más meg nem teheti helyettünk. Véleményem szerint minden ember maga választja meg, hogy példaképére, saját magára vagy barátai, szülei ösztönző szavára támaszkodva esetleg, könnyebben tudja ezeket a célokat elérni.

Bűn és büntetés. Milyen a jó, a hatásos büntetés?

Dante büntetéseivel szemben ezek sokkalta enyhébbek, bár Dante csak a pokolban való büntetést írja le és nem az e világit. De akkor is lehet következtetni művéből miként is vélekedik a büntetésekről Dante. A cikkben igazságosabb büntetéseket alkalmaznak, mint Dante alkalmazna. Szerintem a cikk igazat szól, mivel a börtön tényleg megbélyegezi az embereket az emberek számára. Van olyan, hogy valakit elítélnek kisebb büntetésért, máris az emberek máshogy néznek rá, mivel már "ült" egy darabot. Nagyon is jó ötletnek hangzik, mivel így jóváteheti hibáját bizonyos mértékben az elkövető és békés megoldást is nyújt az esetek többségében, ha az emberek gondolkoznak egy kicsit. Hiszen az áldozat nem szerez sokat, ha becsukatja az elkövetőt, legfeljebb kárörömöt és azt a tudatot, hogy ez az ember nem fog bántani mást. De mivel itt nem visszaeső bűnözőkről beszélünk, ezért az új bűntett elkövetésének esélye igen alacsony. És ha a felek kiegyeznek, akkor mindkét fél jól jár. Az áldozat azt kapja, amiben megegyezik az elkövetővel, az elkövetőnek pedig nem kell börtönbe vonulni. Így aztán én támogatom ezt az ötletet.